Mézet gyűjtök. A mézet a tea mellé adják kis műanyag stanicliban, épp egy evőkanálnyi lehet. Amióta nem kávét iszom teát kérek, és amióta kijárok teázni mindig elteszem a mézet, és a konyha sarokpolcán egy vizespohárban gyűlnek a staniclik. Most 11 van belőlük, de mindig van fogyás és újabb gyűjtés…
Hogyan is írhat a nyomomba? Rég feladtam a képeslapjaim, és el fogom hagyni ezt is. Így nem lehet, hogy nem is volt feladó cím. A mozdulatom folyton felidézi, hogy mindjárt hazaér, valaki, akihez képest mozdulok. Hogy ő onnan megérkezik. (Honnan? Hova? Mire, félig már itt se vagyok.) Néha zene szól…
Majdnem beleütközöm a második fordulóban a triciklibe. Nem emlékszem a szomszéd gyerekre, pedig a hangja néha beszűrődik, főleg éjjel, ha sír vagy kiáltozik, én meg aludnék. Vagy alszom. Most nem alszom, a lépcsőház aljára érve még léptemben nyúlok a fehér kilincs felé, mintha laminált fehér műanyag…