"Vannak élethelyzetek, amikor a testünk egész énünkkel és egész sorsunkkal azonos" - mégis hogyan ne rettegne bárkitől is miközben ki van szolgáltatva beláthatatlanul, hogy cserbenhagyják amikor csak úgy alakul, amikor csak alkalom adatik egy alternatív forgatókönyvre ahol a sorok közül kipottyanhat…

Elmondok most mindent, hogy el ne felejtsem mondja, mert mindent elfelejtek, hátul egy nagy lyuk a fejem, és kihullik ott minden, és elmondja megint, túl sok minden, mondom most panaszkodsz vagy dicsekszel, de nem érti, neki a folyton megőrizni, egyre felidézni a történeti életút, rágható…